2009. november 30., hétfő

Gyógyítás...

Nem gondolom, hogy gyógyító erőm van. Illetve nem vagyok benne biztos. Mégis egyre több pozitív élményem van. Az emberek jobban érzik magukat a környezetemben, elmúlik a fejfájásuk, a szédülés vagy éppen a fáradtság, nyúzottság. Pár napja csak energiát akartam adni valakinek, de még engem is meglepett ami történt. A két tenyeremet összedörzsöltem - ahogy mindig, ha energiát akarok adni - és a fej fölé tartottam. Kértem az angyalomat és néhány gyógyító szellemet, hogy segítsenek. Olyan erővel éreztem a jelenlétüket, hogy szinte a szememet sem bírtam felnyitni. A tenyeremben pedig olyan erős bizsergést éreztem, mintha égne, vagy egy erősen masszírozó felületre tettem volna, pedig nem ért hozzá semmihez és senkihez. Mégis az volt a legmegdöbbentőbb, hogy nem csak én éreztem ezt, hanem az is, akire irányítottam az energiát, de egy másik, a közelben lévő ember is. Ő a kezében érezte az energia áramlását is. Néhány perc telt el, mégis annyira fáradtnak éreztem magam, mint máskor több nap kemény munka után.
De volt olyan tapasztalatom is, amikor egy-két óra beszélgetés után valaki elmondta, hogy elmúlt a fejfájása, míg beszéltünk. 

Nem tudom, hogy ez mennyire függ tőlem, hogy azért segít-e, mert mások hinni akarják, vagy tényleg létezik? Sokszor az is elég, ha csak arra gondolok, hogy mit kellene meggyógyítani, vagy a fájdalom forrására, máskor a két tenyeremet összedörzsölöm és a kérdéses terület fölé emelem. Ennek köszönhetően már múlt el kínzó felfázás néhány perc alatt. Vagy hányinger, gyomorfájás.
Talán csoda, talán varázslat, talán egyszer megkapom a választ úgy, ahogy a különböző ajándékokat is, de az is lehet, hogy soha nem tudom meg a magyarázatot. Abban azonban biztos vagyok, hogy nagyon sok ember rendelkezik ilyen adottságokkal, csak nem tudják vagy nem akarják használni. Én azt szeretném, ha használhatnám ezt az ajándékot és minél több emberen segíthetnék.

2009. november 24., kedd

2012 - az ötödik dimenzió

Bár nagyon nem akartam, mégis úgy alakult, hogy megnéztem a 2012 című hollywoodi katasztrófa filmet. Bár az elején elhangzott a maja naptár, biztos vagyok benne, hogy a forgatókönyvírók vagy nem olvastak róla soha, vagy nem akartak egy ezoterikus/túlvilági dolgokról szóló filmet készíteni, hanem sokkal inkább egy hatásvadász kasszasikerre gyúrtak. A látványt tényleg nagyon szépen kidolgozták, és ha nem 2012-ről szólt volna, hanem egy "egyszerű világvége film" lett volna, azt mondom rendben is van. De mivel 2012 a jóslatok szerint másról fog szólni, próbáltam elvonatkoztatni végig, míg a megsemmisülő épületeket, földrészeket láttam.
Amennyire az olvasmányaimból tudom, nagyon sok fájdalom, katasztrófa és egyéb rettenet várható még a következő három évben, de aztán a Föld megújul, egy csodálatos újjászületésről van szó, amely után az emberek békében élnek, megszűnnek a nagyon rossz dolgok. Könnyebbnek érezzük magunkat, tudjuk használni az olyan képességeineket, amelyeket eddig nem, vagy nem tökéletesen. Szabó Judit meditációs úton kapja az üzeneteket a következő dimenzióról és az "új" Földről." :

„A médiumi úton érkezett üzenetek szerint a Föld és minden lakója egy erőteljes átalakulási folyamaton megy keresztül: lehetőséget kap egy erőteljes, intenzív spirituális fejlődésre. Az átalakulás célja, hogy a bolygó és lakói a poláris tudatú, sűrű anyagi létből felemelkedjenek a viszonylag egységesebb tudatú, félanyagi létbe. Ilyen hatalmas, az egész Földet érintő változás igen ritkán adatik meg mind a Föld, mind az emberiség életében. Ráadásul mindez rendkívül rövid idő alatt megy végbe: kevesebb, mint egy emberi generáció alatt. Ez pedig igen intenzív átalakulást követel meg minden egyedtől, aki itt van a Földön, és csatlakozni akar a felemelkedés folyamatához. Az átalakulás a tudatot tágítja, miközben a lélekből eltávolít minden olyat, ami lehúzhatná az alacsonyabb létsíkokra.
Akinek sikerül megtennie ezt a nagy lépést, annak lezárul egy nagy szakasz az inkarnációs ciklusában. Új lappal indultok egy magasabb szintről. Azon a síkon is van születés és eltávozás, csak nem olyan nehéz, mint ahogy ti ismeritek. Ugyanúgy vannak érési folyamatok, ciklusok, hullámzások, csak lágyabban, örömtelibben.”

2009. november 20., péntek

Látomás2

Az isteni gondviselés segít, hogy ne érezzem úgy, hogy megbolondultam. A tegnap leírthoz hasonló látomásom volt már korábban. Talán egy hónapja jött be egy idősebb, özvegy férfi, hogy társkereső hirdetést adjon fel. Ahogy a kolléganőmmel beszélgetett láttam magam előtt egy tömegben, ahogy egy hölggyel beszélget. Láttam rajtuk, hogy boldogok. Megnyugodtam, hogy megtalálja a párját - amikor elmeséltem a látomást a kolléganőmnek, még nevettünk is, hogy nem szabadott volna engedni, hogy feladja a hirdetést, micsoda lehúzás ez :) Akkor azt kívántam, bárcsak követhetném, hogy mi lesz a bácsival. Jó lenne, tudni, hogy megtalálja-e a párját és hogy olyan körülmények között, ahogy azt én "láttam".
No, a novemberben megjelent újságból valami miatt kimaradt a hirdetése, ezért fel kellett hívnunk, hogy elnézést kérjünk. A bácsi boldogan újságolta, hogy semmi gond, mert egy nagy társkereső rendezvényen (ahol nagy volt a tömeg) megtalálta a párját és nagyon boldogok!
Én is boldog vagyok, örülök, hogy megtalálta a párját és hogy amit láttam az nem csak a fantáziám szüleménye.
Női megérzés? vagy több? Nem tudom, de a lényeg, hogy nagyon jó érzés és remélem, hogy még sok ilyenben lesz részem. Az pedig maga lenne a tökély, ha ezzel segíteni is tudnék.

2009. november 19., csütörtök

Látomás?

Már nem először tapasztaltam azt a furcsa dolgot, hogy egy ember a közelembe jön és látom magam előtt bizonyos életképeit. Tegnap a bankban ültem, vártam a soromra, amikor megérkezett egy házaspár és talán a nő anyja. Sorszámot húztak és elsétáltak előttem. Megjelent a szemeim előtt egy 14 éves forma lány és egy 16 éves fiú. Olyan érzés ez, mint amikor valaki visszagondol egy fotóra. Így láttam magam előtt a gyerekeket, és valahol tudtam, hogy ők a házaspár gyerekei. Aztán beugrott egy gondolat: NAGY BETEGSÉG! - mindez nagyjából 20-30 másodperc, amíg átszaladt az agyamon. El is gondolkodtam, hogy ennyi minden hogy juthat eszembe egy ilyen ingerszegény környezetben, és persze az is kérdés, hogy miért? Vagy, hogy csak a fantáziám túl élénk és elképzelem, milyen lehet az életük, vagy más oka van.
Ekkor történt, hogy a két nő sorra került (persze én még mindig várakozom...) és elment egy távoli ablakhoz. Az unatkozó apuka pedig odasétált a biztonsági őrhöz. A beszélgetést figyelve meglepetten hallottam, hogy a férfi el kezd beszélni a súlyos gerincsérvéről, ami miatt az egész gerince begyulladt... Na egy tényleg nagy betegség...
Nem az első eset, hogy az emberek közelségétől látomásaim vannak, de sajnos még mindig nem tudok őket úgy használni, ahogy kellene. De nagyon hálás vagyok értük, és bízom benne, hogy meg fogom kapni a további szükséges ajándékokat...