2010. február 25., csütörtök

Jelek, jelek, jelek mindenütt...

Néha elgondolkodom azon, mennyire más lehetne az életem, ha végre tudatosan teremtenék a gondolataimmal. Egyik délelőtt például az jutott eszembe, milyen jó lenne Thai Chi-zni, a lassú mozgás, a koncentráció annyira vonzó volt - békére vágytam. Délután pedig az egyik közösségi oldalon meghívót kaptam egy Thai Chi oktatásra. Nem is gondolkodtam, azonnal visszajeleztem, hogy mennék. Jövő hétvégén lesz az első oktatás, kíváncsi vagyok...
De nem csak itt tapasztaltam támogatást. Régi vágyam, hogy Szombathelyen elindítsak egy vállalkozást, de félek belevágni. Elhagyni a fővárost, a munkámat, mindent feladni és egy másik városba költözni, nehéz. De a gondolat vonz, hogy saját vállalkozásom legyen. Régóta nem nyúltam az Angyalkártyámhoz, valahogy elmaradt. Egyik este szinte vonzott magához a kártyacsomag, úgy éreztem azonnal húznom kell, meg is tettem. A lap arra buzdított, hogy vágjak bele az önmegvalósításba, valósítsam meg kreatív terveimet. Majd egy nem teljesen független, de más témában feltett kérdésre újra megerősítést kaptam. És a felszólítást, hogy kérjek tőlük, az angyaloktól segítséget.
Hisz milyen egyszerű ez! Miért is nem vesszük komolyan, hogy ők azért vannak, hogy segítsenek, és tőlük támogatást kérni nem olyan mint egy másik embertől, mert ők nem érzik szívességnek, gondnak, ha segítenek. Természetes, sőt ők feladatuknak tekintik. Ezért kell bátran kérni, hogy mutassák az utat, segítsenek megtalálni a megoldásokat és intézzék úgy, hogy nekünk a legjobb legyen. Ugyanis, ha az elképzelésünk most jónak is tűnik, de nem az az utunk, úgysem engedik, hogy butaságot csináljuk, de legalábbis figyelmeztetnek...

2010. február 11., csütörtök

Gyertya

Egyik este beszaladtam a nappaliba és a szemem sarkából láttam, hogy a gyertyából felszáll egy fehér füst csík - mint amikor elfújják. Megkérdeztem a lakótársamtól, hogy ő fújta-e el, de csodálkozva nézett rám, hogy nem, meg sem volt gyújtva. Elmosolyodtam, hiszen máris tudtam, nem a gyertya volt.
Szerencsére mostanában, hogy kicsit nyugodtabb vagyok, tisztábbak a gondolataim és több időm van meditálni újra látom a körülöttem lévő lelkeket, angyalokat. Igaz nem folyamatosan és nem a teljes enerigamezőt, de fekete és fehér "fénynyalábokat", nehéz megnevezni miket is. Elsuhanó valamiket. Szerintem kevesen vannak, akik nem tudják miről beszélek. Az a tipikus "mintha valami elszállt volna ott" vagy "mintha láttam volna valamit". csak sajnos sokan hallucinációnak gondolják, vagy figyelmet sem szentelnek neki. Pedig én leggyakrabban akkor tapasztalom, ha figyelmeztetni akarnak, vagy jelzik, hogy itt vannak velem. Például míg leírtam ezt a pár sort, egy fehér fény köröz körülöttem. Többször láttam, mintha jelezné: itt vagyok. Egy kis entitás, amely segít, hogy tudja írni, dolgozni. Velem van és irányít. Már csak annyi hiányzik, hogy értsem amit szeretnének. Persze nem panaszkodom, egyre gyakrabban "hallom" amit mondanak. Nem is szeretnék hálátlan lenni, csak mohón vágyom az ilyen jellegű tudásra. Ezért ajánlom mindenkinek, hogy ha fényt vagy elsuhanó "valamit" lát, bátran beszéljen hozzá, kérje a segítségét, hogy mutassa meg magát. Könnyebb elfogadni a segítségüket, ha először elfogadjuk, hogy léteznek.