Viskó

"A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsátottál" - mondta Isten. A Mindenható, Atya, a világ Ura, vagy egyszerűen csak Papa. WM. Paul Young Viskó című könyve nagyon fura. Kicsit sem az amire számítanál. Nem olyan mint valamelyik könyv, amit már olvastál. De többet tanít, mint amit az összes eddig olvasott könyvből tanultál. Az egyik ajánlásban az áll: "Sorsfordító". Persze úgy kezdtem olvasni, hogy azt gondoltam: aha, persze az. És tényleg. Már én is azt kívánom bárcsak ott tölthetnék akár csak egy percet, ott abban a Viskóban. És vinnék magammal sok sok embert, hogy megtanulják, nem az a fontos, amit annak gondolnak... Még csak megközelítőleg sem...

Egy hely mindig van!

Tényleg aranyszabály és egyszerűen hihetetlen, hogy mindig találok parkolóhelyet. A munkahelyem környékén elég nehéz olyan helyet találni, ahol nem kell fizetni. Ezzel szemben nekem valahogy mindig van helyem.Néha hangosan kacagok, mert egyenesen hihetetlen. Annyi de annyi segítséget kapok, ami felfoghatatlan. Pedig most már elég rég óta vallom, hogy mindenkinek így kellene gondolkodnia és élnie, néha nekem is nehéz elfogadnom, hogy még annál is sokkal több segítséget kapok, mint amennyit kérek.
Az elmúlt hetemet a felgyülemlett munka és a káosz uralta. Nem egyszer fordult elő, hogy elfelejtettem, korábban miért hívtam valakit. Ilyenkor segítséget kértem, hogy eszembe jusson. Amint ezt kimondom/végig gondolom megcsörren a telefon és kivétel nélkül valami olyan miatt keresnek, amiről eszembe jut az előző kérdésre a válasz.És az egészben az a legcsodálatosabb, hogy ez a csoda nem csak az enyém, hanem mindenkié. Mi kaptuk, mert szeretnek minket :)

Vendég

Azt hiszem vendégünk van... Nem tudom meghatározni, hogy ki az, mit akar, semmit nem tudok, viszont azt hiszem nem éppen jóindulatú. Nyugtalan vagyok miatta, a lakásból innét onnét folyamatosan zajokat hallok. Leesik a szárítóról egy edény, zörgés a fürdőből, bukóra nyílik a háló bezárt ablaka - úgy, hogy a kilincs záróra volt állítva. Egészen addig nem is tudatosult bennem a sok jelzés, amíg a párom azt nem mondta, hogy látott valakit kilépni a bejárati ajtón - ami persze be volt zárva. "Azt hiszem láttam valakit kimenni, vagyis a lábát láttam, ahogy kihúzta maga után" - mondta. Szóval most gyakrabban gyújtok gyertyákat, és védelmet kérek. Nem tudom minek köszönhető, hogy a szellemünk ide költözött és őszintén szólva... nem bánnám, ha már távozna.