2011. március 22., kedd

Jó lenne tudni mi van körülöttünk?

Az utóbbi időben szerencsére meglehetősen nagy a nyugalom otthon. Semmi nem esik le, nem mozog, nem félek a folyosón. Béke van. De például ma délelőtt a munkahelyemen a közel 3 méter magas bőr borítású ránézésre is nagyon súlyosnak tűnő ajtó kezdett el nyikorogni. Még huzatban sem csinált ilyet eddig. Talán ez lehet az egyik oka annak a folyamatosa feszültségnek, ami bent uralkodik néhány hete?
Mindenkinek rossz a kedve, fizikailag is rosszul vagyunk. Bár nem éreztem, hogy bárki "láthatatlan" van a közelünkben, a mai ajtós dolog elgondolkodtatott.
Rengeteg ember fordul meg nálunk, régi épület és mi is pont elég sokan vagyunk ahhoz, hogy ide cipeljünk rossz energiákat.
Lehet, hogy egy kisgyereket kellene idehozni. Hihetetlen dolgokat produkálnak. Párom unokaöccse is néha olyanokat mond, hogy elakad a szavunk. A múltkor is miközben a kis bicikliével játszott valakihez beszélt, hogy ne akarjon az övével játszani, kérjen magának. Azt mondta, a szomszéd kisfiúval beszélget, aki persze nem volt ott.
Irigylem őket. Olyan jó lenne, ha képesek lennének megtartani ezt a képességüket. Nagyon sokban segíti az életet, ha nem csak aszerint élünk, amit szabad szemmel látunk.
Talán egyszer eljön az az idő is, amikor nem kell szégyellni, hogy másban is hiszünk és számunkra vannak olyan értékek is, amelyekről elfeledkezett a világ. Na persze nem mintha szégyellném, de sajnos még sokszor meg kell gondolni hogy miről beszélek és miről nem.
Az indigók ezért is jöttek. Talán sikerül felnyitni a hitetlenek harmadik szemét :)